Vendégkönyv-kutatás

Gyakorlatilag hónapok óta kutakodom az Interneten és megállás nélkül olyan helyeket keresek, amelyek valamiben különlegesek, amik valamivel többet adnak, mint mások.

Többféle módszert kipróbáltam, főleg a vendégházak vendégkönyvei alapján kerestem arra illetékeseket, akik bekerülhetnének a blogomba.

A tapasztalatom az, hogy a vendégek ritkán írnak vendégkönyvbe, és ha írnak is, akkor a legtöbbször ilyesmik kerülnek elő:

"nagyon jó volt"

"minden rendben volt"

"csúcsszupi volt, visszavágyunk"

 "remekül éreztük magunkat"

"szerettem a szép környezetet"

"finom volt a bor"

Ilyen és ehhez hasonló általános közhelyekkel emlékszünk életünk emlékezetes eseményeire, ami komolyan mondom, lehangoló.

Miért nem tudunk lelkesedni és kiragadni olyan apróságokat, amikre igazán szívesen emlékszünk vissza?

Biztos vagyok benne, hogy sokkal olvasottabb és mosolyogtatóbb lenne egy olyan vendégkönyv, ahol az ott eltöltött idő alatt a vendégek valami egészen szokatlan dolgot rögzítenének. Azokat a részleteket, amiket visszaolvasva felidézhetőek lennének a napok.

Nem, szerintem nem ciki ilyesmit megörökíteni, vagy legalább színesíteni a sok általános köszönetmondást, vagy bármimást.

Nekünk is volt számtalan ilyen, és mivel sikerült kiragadni a fontosabb momentumokat, egészen másképp, sokkal aktívabban tudunk visszaemlékezni azokra az időkre. Minden kis mondatunkhoz azonnal beugrik egy kép, ami összeköt a hellyel.

Ilyen volt például az egyik vendégházban ahol jártunk, hogy sógorom kissé ittas állapotban a domboldal tetejéről, biciklijével szeretett volna landolni a másfél méter mély medencében. Ezt megakadályoztuk. Nem sokkal korábban azonban egy másik fejetlenség történt, a helyi talicskával.

Három méter távolságról gurította egyik a másikat a medencéhez, majd a medence széléhez érkezve a talicskában helyet foglaló páciens ugrott. Lehetőség szerint a vízbe. 

Ezt a vendégkönyvben valahogy így tudnám elképzelni:

Nagyon jól éreztük magunkat, (hogy meglegyen a közhely), a táj gyönyörű, és köszönöm, hogy itt tanulhattam meg talicskából medencébe ugrani. Míg élek, nem felejtem el.

Biztos vagyok benne kedves olvasó, hogy ha fiatal vagy, ha öreg, ha családos, vagy szingli, akkor is van a tarsolyodban néhány hasonlóan érdekes történet, ott a huncut mosoly alatt biztos megtalálnám.

Ha kedved tartja - és hiszem, hogy tartja - küldd el nekem a mosolyhely@gmail.com e-mail címre. A legjobb történetet - természetesen név nélkül - megosztom itt a blogon. Ha beleegyezel.

De miért ne egyeznél bele? Hiszen nem ciki! :-)

Jó vendégházat keresek!

Szép, tavaszt idéző reggelre ébredtünk, ez megnyugtatóan hat az ember lelkére. Egy kis napsütés képes olyan energiával ellátni, hogy a lelkesedés csak nő. Ideje lenne már ha beköszöntene a langyos szeles, simogató napsütés. November óta erre várok. :D

Mivel a blog célja, hogy felkutassuk és bemutassuk a legjobb falusi vendéglátóhelyeket, ezért most arra kérlek titeket, ajánljatok nekem ilyeneket. Bármi szóba jöhet, ahol jó volt lenni. Kedvesen fogadtak, vagy egyéb okok miatt jó szívvel emlékeztek rá.

Várom az ajánlatokat, aztán meg is írom itt a blogon. :-)

Neked adom, vigyázz rá!

Mivel elég sokan érdeklődtetek a híres-nevezetes káposztás-birka recept iránt, úgy döntöttem, hogy közzéteszem.

Ha megfőztétek, meséljétek el nekem, hogy milyen volt. :-)

Káposztás birka – főleg bográcsban

A hozzávalók:

30 dkg natúr füstölt szalonna (húsos-nem húsos, mindegy)

5 fej  közepes vöröshagyma

1 kg birkahús (csontos hús, comb, borda – ízlés szerint valamelyik)

fokhagyma

1-2 babérlevél

0.5 liter vörösbor

5 db kis fejű fejes káposzta

A szalonnát apró kockákra vágom, kiolvasztom a zsírját, erre rádobom a szintén apróra vágott vöröshagymát.

Megdinsztelem, beleteszem a darabokra vágott birkahúst. (csontos hús, comb, borda) ízlés szerint. Csontosnak jobb íze van.

A húst féltenyérnyi darabokra kell vágni, ne legyen kisebb, mert a főzés során úgyis csökken a térfogata. Megborsozom, megsózom, nyomok rá fokhagymát ízlés szerint, hozzáadok egy babérlevelet és először saját levében elkezdem párolni fedő alatt, 5-10 percig.

Ráöntök egy pohár vizet, félpuhára főzöm. Amikor majdnem puha a hús, hozzáöntök vörösbort, nagyjából a megadott mennyiséget úgy, hogy a hússal egy szintben legyen. Összeforralás után beleteszem a kis fejű, cikkekre vágott káposztát és addig főzöm, míg a káposzta meg nem puhul.

Köret nem szükséges hozzá, az maga a káposzta. Esetleg kenyeret ajánlok mellé, ha a káposztával semmiképp nem tudsz betelni. :-)

Nagyon-nagyon finom, ez az egyik kedvenc bográcsban készült ételem. Jó étvágyat!

Gazdagság - a gyermek szemével

Mielőtt elolvasod ezt a pár sort, gondold végig, mit jelent számodra a gazdagság. Mire vágysz igazán?

A legtöbb ember anyagi jólétről álmodik, mindezt a pénz létéhez csatolja.

De mi is valójában a gazdagság? Valóban a számla egyenlege határozza meg azt, amiért érdemes élni?

A mese elolvasása után másképp gondolhatod. 

Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, elviszi vidékre 7 éves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él.

Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte fiát.

-Nos, mit gondolsz erről az útról?
-Nagyon jó volt apa!
-Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
-Igen.
-És mit láttál meg mindebből?

-Azt, Apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig amíg a szem ellát. És végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek. Te és Anyu viszont egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket.

Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:
-Köszönöm Apa, hogy megmutattad, milyen gazdagok is lehetnénk.

Mit tegyek a bográcsba?

Ha a vidéki vendéglátásra gondolok, elsőként a gyermekkori disznóvágások, a feldolgozás öröme, a bográcsozás,  a grill partyk és a szalonnasütés jut eszembe.

Számtalan jobbnál-jobb ételt lehet elkészíteni szabad tűzön, ráadásul a tavasz közeledtével eljön ezeknek az élményeknek a szezonja is.

Szalonnát sütni akár már most is lehet, a tűzrakóhely melege és némi finom házi bor mindenkit átmelegít, amíg elkészülnek az ételek.

Ne feledjük el, hogy a bográcsozás társasági élmény, így ha nem tudsz programot kitalálni, netán nincs kedvetek kimozdulni otthonról, a kertben vagy a legközelebbi engedélyezett tűzrakó helyen bármikor neki lehet állni elkészíteni az ételeket.

Számtalan előnye van az így készített ételeknek, ezekből az egyik az az utánozhatatlan zamat, amit a tűzből felszálló füst tesz emlékezetessé.

Kedves Olvasóim!

Tudom, hogy már elég sokan olvassátok a blogot,  ezért most játékra invitállak titeket. Mutassátok meg nekem, hogy nem csak a virtuális térben, de a valóságban is léteztek, és véleményetek is van bizonyos témákban.

Képzeld el, hogy ez a bogrács a tiéd. 

Most az érdekelne, hogy melyik a kedvenc ételed, amit bográcsban szeretsz és szoktál elkészíteni?

Kommentben, vagy e-mailben elég a szám is, de szívesen fogadom a ti saját receptjeiteket, amiket szívesen közzéteszek a blogban.

1. Bográcsgulyás
2. A pörkölt (vörösboros marhapörkölt, sertéspörkölt, csülökpörkölt, csirkepörkölt stb.)
3. Halászlé
4. Lecsó
5. Babgulyás
6. ...
7. ...

Nekem is van egy specialitásom, a káposztás birka, ami fejeskáposztából és birkahúsból készül. A köret maga a káposzta. A recept az Interneten nem érhető el, igazi családi specialitás. Elkészíteni nagyon egyszerű és a siker kezdő háziasszonyoknak is garantált.

Ha kíváncsi vagy a receptre, nyomj egy like-ot a Facebook oldalamon (mert az is van ám ) és elküldöm neked.

Kérdés, kérés esetén írj a mosolyhely@gmail.com címre, szeretettel várom.

A mese világa felnőtt szemmel

Neked melyik volt a kedvenc meséd? Hogyan emlékszel rá?

Számtalanszor ért meglepetés, mióta felnőttként meséket olvasok a gyermekeimnek. Mivel nagyon ügyelek arra, hogy a lelki egészségüket lehetőleg minél kevesebb károsodás érje, felnőttként másképp tekintek a mesékre. Nem egy olyan alkalmat tudok felidézni, amikor megakadt a szavam egy-két mondaton, vagy a mesében megjelenő képen.

A legjobb példa erre Jancsi és Juliska esete. A nyitókép zseniális, együtt a család, elindulnak az erdőbe, amely közvetlenül a lakhelyük mellett helyezkedik el. Arra például csak most terelődött a figyelmem, hogy a mese eleje a pénztelenségre és a szegénységre hívja fel a figyelmet, nyilván gyerekként ez meg sem fordult a fejemben. Azért akar megválni a gyerekektől a mostohájuk, mert képtelenek ellátni őket, hiába tesznek meg mindent az érdekében.

Meghozták hát a döntést, hogy a gyerekeket elhagyják az erdőben. Jancsi meghallotta felmenőik tervét, így hát elszórta a  kenyérmorzsákat, hogy hazataláljanak. Kiérnek egy tisztásra, ahol a mostoha elmondja a gyerekeknek, hogy maradjanak egy kicsit, hamarosan értük jönnek. A gyerekek bizalmát mi sem mutatja jobban a szüleik felé, mint az, hogy ott maradnak, várnak, de elalszanak.

Miután felébrednek, keresik a kenyérmorzsás utat, de a madarak időközben megették azokat, így útnak indulnak, mézeskalácsházikó, boszorkány, hízlalás, rossz sors. Nem minden az, aminek látszik, ugye.

A vége happy end, Juliska furfangosan megtalálja a legjobb megoldást, a gonosz elpusztul.

Mivel tudatosabban élem meg például Jancsi ketrecbe zárását, és a boszorkány kemencében égetését, sokszor elgondolkodtam azon, hogy vajon az én négy éves kislányom ebből mennyit foghat fel?

Te szoktál mesét olvasni? Nektek melyik a kedvenc mesétek? Írd meg nekem!

Egy őszinte történet - Miért jó gyerekeket vállalni?

Milyen érdekes visszagondolnom arra, hogy amikor kislány voltam, nagyjából 10 éves, akkor azt gondoltam, hogy nekem 20 évesen már gyerekem lesz.

Az élet nem így hozta, sokáig jártam főiskolára, tanulmányokat folytattam, de mégis: két gyermekemmel a mai kor szokásaihoz képest fiatal anyukának számítok.

Mielőtt teherbe estem, teljesen konkrét elképzeléseim voltak arról, hogy mit fogok tenni. Másfél évig voltam otthon mindkettejükkel, de időközben megváltoztak bennem a dolgok.

25 éves koromig azt gondoltam, hogy megszülöm őket, ott lesznek nekem és én ugyanúgy törtetek majd tovább a ranglétrán, mint ahogy a korábbi álmaimban elképzeltem.

Második gyermekem után nyolc órában kezdtem a munkahelyemen. 3 hétig bírtam. Teljesen megváltozott bennem az elképzelés arról, hogy mire is van szükségem.

Tényleg azt szeretném, hogy este 1-2 órát találkozzak a kisfiammal? Tényleg arra vágyom, hogy törtessek a céljaim felé, miközben őket mások nevelik helyettem?

Nem így történt. Egyszerűen elkezdtem azon gondolkodni, hogy hogyan lehetne még jobbá, még melegebb családi fészekké alakítani az életünket.

Elkezdtem tanulni, fejleszteni magam egy olyan út felé, amelyet jónak látok. Amiben van helye munkának és pénznek, de mindenekelőtt a gyermekeim és a családom a fontos. Ősanya vagyok?  Számtalanszor olvastam a horoszkópomban, de egészen addig nem hittem benne, amíg át nem éltem minden pillanatát.

Miért jó gyerekeket vállalni? Mert megismered önmagad. Mert olyan értékek (és hibák) kerülnek felszínre, amikről nem tudtad, hogy léteznek. Mert megtanulod, hogy a velük töltött idő fontosabb bármilyen kitűntetésnél. És mert tudod, hogy felnőnek egyszer, amikor még bőven jut majd időd magadra.

Mert amikor többen vannak, és látod őket együtt játszani, olyan energiával tölt fel, ami segít abban, hogy átéld a következő munkanapot. Mert ha haragszol is, a szíved mélyen mosolyog.

Mindig csak adnak. Figyeld meg. Akkor is adnak, amikor éppen szemtelenek, vagy nem fogadnak szót. Tanítanak arra, hogy hogyan tedd magad jobb emberré. Hogy tudj választani a materiális értékek és az élet igazi értelmei között. Egyensúlyban tartani a kettőt? Ez sem lehetetlen.

Én a gyermekeimben és a családomban találtam meg az élet igazi értelmét.

Te mit tanultál a gyermekeidtől? Írd meg a mosolyhely@gmail.com e-mail címre.

Hogyan kössem le a gyerekeket utazás közben?

Az elhatározás már megszületett benned arra vonatkozóan, hogy beülsz két-három kiskorú gyermekeddel az autóba és felfedezitek Magyarország valamely csodáját.

Biztos benned is stresszt vált ki a gondolat, hogy hogyan fogtok elindulni, mindez mennyi időt vesz igénybe és mi mindenen kell keresztül mennetek ahhoz, hogy megérkezzetek a kívánt helyre.

Összegyűjtöttem pár tippet, ami jól jöhet ahhoz, hogy gördülékenyen menjen az utazás. Így te sem fogod a hajad tépni, mire megérkeztek és ők is jól fogják magukat érezni.

1.  Éneklés

Ha még pici baba, akkor azért, ha már nagyobbacska és a bölcsiben/oviban tanult dalocskákat, akkor azért. Mindenki számára megnyugtató, ha nem mélabús csendben telik el az út, hanem énekkekel és némi koeográfiával is szórakoztatjátok egymást. Mi például sokszor szoktunk utazás közben a saját, vagy a rádióban elhangzott dalokra táncolni, rendszerint hatalmas nevetés a vége.

A kisebbek megnyugszanak a hangodtól, a nagyobbak büszkék lesznek magukra, hogy előadták neked azt, amit tudnak.

Mi  a Bóbita, Mókuska, Boci-boci, Egyszer egy hétpettyes katicabogárka, Kiment a ház az ablakon kezdetű dalokkal szoktuk szórakoztatni egymást, de biztosan van a te tarsolyodban is olyan dal, ami közös kedvencetekké vált az idők során.

2. Mondókázás

Számtalan jó foglalkoztató mondóka van, amit nyugodtan alkalmazhatsz utazás közben is. Ha a baba mellett ülsz, akkor a kezeiteket is bevethetitek egy "Fújjad szél a fákat" ( a kezeitekkel utánozzátok a szelet) vagy Csip-csip csóka mondókázás közben. Ha teheted, ülj be melléjük a hátsó ülésre.

3. Otthoni játékok

Mindenképp vigyetek magatokkal otthonról valami kedvencet, a kisebbek biztosan értékelni fogják a zenélő mesekönyvet vagy a plüss állatkákat, amikkel hosszasan lehet szerepjátékot játszani. Ha már tudnak a gyerekek beszélni, akkor ők is beszéltethetik a babát, neked csak válaszolnod kell. Mindannyian élvezni fogjátok, ez garantált.

4. Pihenjetek!

Ha már semmiképp nem működik a foglalkoztatás és aludni sem hajlandó, álljatok meg pár percre. Akkor is tegyetek így, ha csak 50-60 kilométerre mentek el. Ki fognak zökkenni az addigi monotonitásból és újult erővel fogja belevetni magát a hátralévő útba.

Neked is van bevált praktikád? Küldd el nekem a mosolyhely@gmail.com-ra, vagy szólj hozzá!

Mi a jó nekem a vendégházban? I. rész

Okkal fordulhat meg a fejedben a kérdés, hogy milyen előnyei vannak annak, ha wellness-szálloda vagy hotel helyett inkáb egy hangulatos, falusi vendégházban szeretnél megszállni a kisgyermekeiddel.

Egyrészt a két élmény még véletlenül sem említhető egy lapon.  A wellness-szálloda is jó dolog tud lenni az extra, nem mindennapi szolgáltatásaival, ez teljesen rendben van.

Nekem is két kicsi gyerekem van, így azért tudom, hogy a vendégház milyen tekintetben tud többet adni, amennyiben gyerekekkel szeretnél utazni:

1. EMBERség

A falusi vendéglátók rendszerint közvetlen, kedves emberek, akikről azok a vidéki nénikék jutnak eszedbe, akik ha meglátnak, alig várják, hogy elláthassanak téged valami jóval. Nem nyomja eléd az étlapot, sem az árlistát, egyszerűen csak élvezi azt, hogy adni tud neked, és ez őt is örömmel tölti el. Így kaphatsz farsang idején házi fánkot, télen disznótororossal vendégelhetnek meg, és természtesen nem marad el a töltött káposzta vagy a házi bor.

2. Ha már gasztronómia...

Nyilván te is jártál már hotelben, ahol jobbnál-jobb ételekkel és italokkal kápráztatnak el, roskadozik a svédasztal.  De valamiért mégis egészen más érzés olyan ételeket fogyasztani, amiről tudod, hogy nincs génkezelve, nincs agyontartósítva, nem a közeli hipermarketből vásárolják.

Amit a vendégházban kapsz, az kertben terem, slaggal locsolják, felássák alatta a földet. A csirke és a malac kukoricát eszik, nem tápos.

Milyen sokszor hallottad mostanában te is, hogy sokkal boldogabb az az állat, aminek rendes élete van és nem ketrecekben tapossa agyon a másikat nap, mint nap? Finomabb a húsa is.

A frissen sült tepertő, a finom házi zsíros kenyér lilahagymával és pirospaprikával megszórva, a bográcsos ételek, a szalonnasütés és a számtalan gasztronómiai élvezet mind-mind rendelkezésedre áll, méghozzá szívvel és szeretettel.

A következő posztban részletesen foglalkozom a vidéki gasztronómia lehetőségeivel és kitérek arra is, hogy nagycsaládosként miért éri meg ezt a variációt választanod.

Tudtad? Nemsokára itt a tavasz!

A tavasz, ami kitekintve az ablakon jelenleg még oly távolinak tűnhet.  De aztán egyszer-
csak eljön, itt áll előtted, hozza magával a harsanóan zöld faleveleket, a friss virágillatot és a madárcsicsergést.

Apró gyermekeid, akikkel eddig egész kalandjárat volt az, hogy elinduljatok reggelente bölcsibe, oviba és dolgozni, megkönnyebbülten veszik tudomásul, hogy már nincs szükség harisnyára, hótaposóra, kesztyűre, sálra, sapkára, duplazoknira.

Neked is sokkal könnyebbé válik a reggelenkénti indulás, ha nem vacogó fogaidra és lefagyott füleidre gondolsz első pillanatban, hanem arra, hogy lassan itt a nyár is, amikor már az a széldzseki sem fog kelleni.

Amikor megérint a tavasz első gondolata, elmerengsz rajta, hogy hová is mehetnétek. Mit kezdjetek magatokkal?

Itt a jóidő, lehet menni Maciparkba Veresegyházára, vagy csak kirándulni egyet a közeli erdőben. Megismerkedhettek a réten a tavaszi virágokkal, amik illatmámorrá varázsolják azt a pár perces sétát.

Összeszedtem néhány ötletet, hogy mivel lehet eltölteni a tavasz első napjait, amivel a gyerkőcöknek is csodás, közös programot varázsolhatsz, miközben rendszeretetre és megbecsülésre neveled őket.

A tél nyomainak eltűntetése

Meséld el nekik, hogy télanyó és télapó elutaztak nagyon messzire, így sokáig nem lesz fog kelleni a szánkó, a korcsolya, a síléc, a síbotok, a síruha,  a téli bakancs, a vastag csizma, a vastag kötött, vagy hercegnős kesztyű.

Foglald mesés keretbe, hogy miért kell ezeket a kellékeket jóidőre eltenni a szekrény mélyére. Élvezni fogják, hogy segíthetnek.

Elő a lenge ruhákkal!

Nálunk mindig hatalmas program, amikor elővehetjük a gyerekekkel a tavaszi ruháinkat. Kisszoknyát, rövidujjú felsőket, vékony cipőt, szandálokat. Ilyenkor szoktuk előkeresni a nyári kalapokat és a fürdőruhát. Természetesen ez a fajta akció rendszerint szortírozó divatbemutatóval zárul, ahol szembesülünk vele, hogy a gyerekek megint mekkorát nőttek.

Itt aztán beiktathatsz egy kis szünetet és az egészet megkoronázhatjátok egy közös sétával a tavaszi hangulatban.

Ti mit szoktatok tenni, amikor beköszönt az első igazi napsütéses nap?

Hummerrel inkább erdőbe

Bár most a Hummerek a Balaton vizét igyekszenek feltörni, azért ugye te is  jobban el tudnád képzelni magad egy ilyen autóval valami erdei úton száguldozva? Vagy mondjuk egy mocsárban, akár.

Tudok egy helyet, ahol lehetőség van autós erdei túrára, méghozzá nem is olyan messze, Noszvajon.

A Kónya Borház és Porta ugyan nem foglalkozik szállásadással, de ajánlani tudnak, és számtalan olyan programot kínálnak, ami garantáltan felkelti az érdeklődésed.

Az egyik ezek közül a már említett autós erdei túra, való-
színűleg nem Hummer, de terepjáró, ami hasonló élményt képes adni bárkinek. A kocsikázást maximum hét főre vállalják, olyan utakra is elvisznek, ahová turista út már nem vezet, és ha valaki igényt tart extra kulturális ismeretekre, akkor két ugrató között akár mezőgazdasági, erdészeti vagy vadászati ismereteket is szerezhet. 

Ha meguntad a kocsikázást, akkor az adrenalinbomba okozta stresszt könnyedén levezetheted a 200 négyzetméteres kézzel vájt pincében, ahol jobbnál-jobb házi készítésű borokat is megkóstolhatsz, igény esetén némi borvacsorával körítve.

Amennyiben még mindig valami egészen másfajta élményt szeretnél kipróbálni, akkor lehetőséged van részt venni egész napos disznóvágáson. Az elkészített disznóhúst magad dolgozhatod fel és fogyaszthatod el, ugye  te is tudod, hogy ennek mennyivel másabb az íze? 

Ha unod az irodai munkát és inkább valami erőt próbáló, fizikai munkában is kipróbálnád magad, idény jelleggel lehetőséged van mezőgazdasági munkák, favágás és szüreti mulatságokból kivenni a részed. 

Ez a hely számtalan olyan élménylehetőséget kínál, amire szívesen emlékszel majd vissza néhány hét, hónap vagy év után.

Te melyiket próbálnád ki? 

Jó, jó. De mi ez az egész?

Azért kezdtem el ezt a blogot írni, mert azt gondolom, hogy azok a falusi szállás-
adók, akik szívből és szeretettel várják minden egyes vendégüket - legyen az bármilyen idegen - nem kapnak megfelelő megbecsülést, ami megilletné őket. 

Milyen érdekes, hogy az ő reklámjuk nem megy a tévében, ők nem jelenhetnek meg szponzorként sehol, hiszen hozzá sem köszön a költségvetésük egy wellness szállodához, vagy nagyobb hotelhez. 

Pedig ők őszintén, szívből adnak mindent. A mosoly, a kedvesség, a spontán elkészített házi fánk mind-mind kenterbe veri a recepcióban jó pénzért mosolygó alkalmazottat.

Különbség van a fizetett és az őszinte mosoly között. Másképp is látszik, és mindenki tudja, hogy melyik ér többet. 

Én szeretném, ha ezek a tiszta emberek, akik maguk termelnek meg mindent, és teszik le az asztalra nekünk, a vendégeiknek...

...szeretném,ha ezek az emberek büszkén és elégedetten nézhetnének reggelente tükörbe, mert valami olyasmit visznek véghez főleg Magyarországon, ami minden elismerést megérdemel.

Nem tudom ki hogy van vele, de engem például kiver a víz azoktól az ajánlatoktól, amikor a hamburgeredhez még egy kávét, egy kis desszertet kínálnak. Kínálnak? Legépelt szövegből betanulják és még te érzed magad rosszul, ha nem kérsz belőle. Mert nekik ez van előírva, ezt kell tenniük.

De vidéken...

...a tiszta, harmatos levegőben, azok a dolgos kezek csodákat képesek előállítani. Állatokból, növényből, őszintén és szeretettel. 

Ha csak az egészséges életmódra gondolunk, már akkor többet kaphatunk tőlük, mint bárhol máshol. 

A vendégszeretet, az őszinte mosoly mindemellett olyan pótolhatatlan és megfizethetetlen erény, ami nem tanulható, csak egyszerűen nagyon jól esik, ha van.

Szeretem ezt az érzést, szeretek úgy menni valahová, hogy három perc után otthon vagyok. 

Te is voltál már vidéken olyan helyen, ahol családtagként fogadtak? 

Írd meg nekem az élményedet a mosolyhely@gmail.com-ra, vagy szólj hozzá!

Babafejek a karón

A helyszín Jásd, az időpont 2004 november. Ez a történet még abban az időben játszódik, amikor fiatalon, gyerekek nélkül vágtunk neki kis hazánknak és felfedezni kívántunk egy olyan életmódot, ami pesti panelban nehezen kivitelezhető. A házat úgy választottuk ki, hogy lehetőleg minél kevesebb kényelmi funkció legyen benne. Sikerült.

Tökéletes választás volt a Jásdi vendégház hangulatos konyhájával és a csodálatos sparhelttel, ami a meleget szolgáltatta. Ez még abban az időben volt, amikor a háznak ez az egyetlen része működött, azóta tovább fejlesztették és sokkal többen is elférnek benne.

Hiába, ha valamit jól csinál az ember, azt mindenki szereti. Nem igaz? Mi is visszavágyunk.

Mi heten voltunk. A féktelen bulizásról és főleg az együtt töltött időről szólt minden, a fejünket csak kevésszer dugtuk ki a házikóból, tekintettel a hideg időre.

Mivel a falu picike zsákfalu a Bakonyban, így csak egy irányban tudtunk elindulni, a központ felé. A központban, közvetlenül a tűzoltóság után - mert bizony, tűzoltóság is van - , egyik oldalon a temető, a másikon egy igen bizarr kerttel megáldott házikó terült el. Hogy miért neveztem bizarrnak a kertet?

Valószínűleg nem ez lenne az első gondolatom, ha gyermekeim felnőnek és szeretném a babáikat újrahasznosítani. Éppen ezért kicsit furán is éreztük magunkat, amikor megláttuk a karóra aggatott babafejeket, akik figyelemmel kísérték minden mozdulatunkat, míg elsétáltunk a kert előtt. De ez még nem volt minden.

Hazafelé vettük észre, hogy az úttest közepén egy fekete maszat díszeleg. Közelről már felismerhetővé vált, hogy egy szerencsétlenül járt macska az áldozat. Olyan érzete támadt az embernek, mintha minden arra haladót büntetne szegény a tekintetével. Az egész testéből gyakorlatilag a feje volt az egyetlen, ami figyelte az utat. Közben kacsintott.

Nincs erre jobb szó, minden sétánknál köszöntünk neki, annyira élethű volt.

Jásd varázslatos kis falu. Többször is jártunk ott, talán pont ezért. A Tési szélmalmok, a Római fürdő, a kis házikó és az összes extra, babafejestül és macskástúl, emlékezetessé teszi minden megtörtént pillanatát. A házigazdák kedvességéről nem is beszélve.

Te voltál már Jásdon?

Fej nélküli csirke a kertben

Ha azt mondom, "fej nélküli csirke", mi jut eszedbe?

Számtalan kép él bennem a gyermekkoromból, amikor nagymamámmal a kertben, forró vizes vödörben pucoltuk a csirkét, ami előtte pár perccel még ott szaladgált körülöttünk. Volt pár próbálkozásom arra, hogy utánaszaladjak és elkapjam, de már akkor is élt bennem egy sztereotípia ( akkor azt még nem tudtam, hogy ezt így hívják), hogy ha én azt a csirkét elkapom, akkor meg fog csípni. Meg egyébként is kemény a tolla, és a lábával is bizonyos dolgokban kapirgál és, és...

...de megeszem. Jól megeszem. Mert finom. Bár akkor még nem ismertem a grillcsirke fogalmát, és a madársalátáról sem tudtam, hogy mi fán terem.

Aztán nagymamám jól irányzott mozdulattal elkapta a szárnyát, elnyisszantotta a nyakát, aztán mint a rajzfilmekben - lassított felvétellel elképzelve - lekonyult szegénynek a nyakáról a feje, de szaladt. Mit szaladt?

Csak úgy száguldott a kelkáposztán és a krumpliföldön át, egészen addig, míg kedvét nem szegte az elfolyt vére. Eldőlt.

Élettelen testét összeszedtük a kertből, belekerült a forró vizes lavórba. Omlott le a tolla hófehér - igen, nem tápos, nem sárga - csirketestről.

Ekkor ismerkedtem meg a ténnyel, hogy a csirke állat. Hogy neki is vannak belső szervei. Egyesével végigmentünk a máján, amiről az epét kell eltávolítani, aztán a gyomrán, amiből ki kell szedni a kukoricát. A belein, amit véletlenül sem hasznosítunk úrja...

Míg végeredményképpen ott maradt egy darabokból álló élettelen hús, a mi eledelünk. 

Azt még mindig nem tudtam, hogy hogyan lesz ebből finom leves. Vagy pörkölt. Jólvan, dolgoztam egy csomót, de akkor most miért nem eszünk már végre?

Hamar feleszméltem, hogy ez még csak az előkészítés volt, így biggyesztett szájjal, de elfogadtam a tényeket: az ebédet bizony főzni kell.

Nem csak nagymamám volt az egyetlen, aki ösztönös cselekedeteivel fej nélküli létre ítélte a csirkéket, volt aki nála hosszabb időre is.

1945-ben élt egy házaspár, akik épp egyikük édesanyját várták vendégségbe. Az férj, akit nevezetesen Lloyd Olsennek hívtak, kiszaladt a tyúkólba, és kiválasztott egy 5.5 hónapos fehér tollú csirkét. A gyakorlatlan úriember szó szerint elbaltázta a dolgot és a csirke nemhogy a levesbe nem került bele, még további 18 hónapon keresztül éldegélt a tyúkudvarban.

Mike

(forrás: http://anotherlife2time.qwqw.hu/?modul=blog&a=62292)

Te is láttál már fej nélküli csirkét? Szívesen mesélnél róla? Szólj hozzá!

Élmény - A tüzifa esete

Mindig is szerettünk vendégházakba járni. Mielőtt  a gyerekek megszülettek, elsődleges cél volt, hogy a számunkra megszokottból kiszakadjunk valami egészen másba. Akkor az úgynevezett kulcsosház funkciót részesítettük előnyben és kifejezetten meg voltunk sértődve, ha bárki zavarni mert minket, amíg magunkba szívtuk a vidéki kultúrát.

Ez a legtöbbször úgy nézett ki, hogy elvonultunk három napra és némi kötelezőn túl nem igazán dugtuk ki a fejünket a házból. Buliztunk, zenét hallgattunk, kártyáztunk. És IGEN! Ittunk is...

Aztán a gyermekeink megszületése után sem adtuk fel a magyarországi turisztikai élmények lehetőségét. A cél még mindig a vendégház volt, de az igényeink átalakultak, kialakultak.

Három hónapos kislányommal ugyan még egy olyan házban szálltunk meg, ami a korábbi igényeinkhez illeszkedett, de ekkor az a korszak le is zárult.

Nem volt fürdetőkád, nem volt utazóágy és a tulajdonosok a tisztaságra sem adtak már úgy, mint korábban. És bár ötödik alkalommal szálltunk meg náluk, például problémát csináltak a tüzifából is. Szinte könyörögnünk kellett azért, hogy kapjunk, és tudjunk egy jót bográcsozni.

Ilyen élményünk Szentbékkállán is volt egy vendégházban, ahol még gyerek nélkül szálltunk meg. Ott kifejezetten zavart a házigazda jelenléte, az pedig még annál is jobban, hogy gyakorlatilag eltitkolta előlünk a tüzifa létezését.

Ez onnan derült ki, hogy amikor kértünk tőle, ő közölte, hogy nincsen. Mondtuk, hogy akkor szeretnénk kérni egy fejszét és elmegyünk a környékre valahonnan vadászunk magunknak.

Kinyitott egy ajtót, ahonnan kivette a fejszét, csak nem volt elég elővigyázatos. Az embert nagyjából két méteresnek kell elképzelni, a tárolóban, ahonnan kivette az eszközt, túlnyúlt a feje búbján a feldarabolt, egymásra halmozott, rendszerezett fahalom.

Hitelesség elveszítve, mi óvatosan kilestük a tárolókulcs helyét, így a fejsze használat nélkül maradt. Nekünk pedig volt fánk.